"Köszönet a sárospataki anyaiskoláért, az Eötvös Kollégiumért, soha nem kedvelt katonai szolgálataimért, kilenc hónapos doni „küldetésemért”, s a meredek rendszerváltások forgatagában „kiérdemelt” kilenc hónapos börtönért is, majd ezt követő minisztériumi kinevezésemért, a Magyar Népi Művelődési Intézet két éven át végzett igazgatásáért, végül a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetében eltöltött két évtizedért.
Köszönet azokért az elismerésekért, kitüntetésekért, amelyeket pszichopedagógiai írásaimért és gyakorlati szervezőmunkámért kaptam, közülük is különösen az általam legtöbbre becsült Apáczai Csere János díjat és a Kiváló Nevelő címet.
Köszönet azért, hogy az élet megpróbáltatásait jószerint testi-lelki sérülés nélkül vészeltem át, s különösen azért, hogy épen és egészségesen kerültem elő a doni pokolból, s hogy még ma, nyolcvannyolcadik életévemben is rendszeresen kapok kedvem szerinti, hasznosnak ítélt feladatokat."
/Részlet a szerző nyolcvannyolc évesen írt önéletrajzából/
